A politikai gondolkodás története Magyarországon

Ismét megjelenik Schlett István monumentális, négykötetes munkája, A politikai gondolkodás története Magyarországon. Az első kötet a kezdetektől 1848-ig tekinti át a témát: a 973-as quedlinburgi követjárás és a keresztény királyság kialakulásának eseményeit, a rendi dualizmus elméletét és valóságát 1526 előtt, a Mohácstól a felvilágosodásig tartó időszakot, s a 19. század kül- és belpolitikai változásainak tükrében a polgárosodó Magyarország korát, a nemzeti és nemzetiségi kérdéseket, Széchenyi életművét és Kossuthtal folytatott eszmei vitáját, a nemzet-kultúra-politika viszonyrendszerét. A második kötet lényegében a tizenkilencedik század második felének uralkodó politikai filozófiáját, a liberalizmust elemzi. Részletesen szó esik a liberalizmus "első válságáról" és újraértelmezéséről 1848 után, s a szerző az 1849 utáni konkrét politikai programok közül részletesen foglalkozik a három legjelentősebbel: a Dessewffy Emil nevével fémjelezhető "teljes rendszerváltás" konzervatív programjával, a teljes nemzeti függetlenséget biztosító kossuthi "csonka" programmal, valamint az Eötvös József, Deák Ferenc és Kemény Zsigmond nevéhez köthető, s a nemzeti polgárosodást megvalósító mérsékelt liberalizmus "teljes" programjával. Szó esik még a Kiegyezéshez vezet útról, megkülönböztetett figyelemmel a '67-esek és a '49-esek vitájaként leírható közjogi törésvonalra, majd néhány kiemelt példa (állam és egyház viszonya, nemzetiségi kérdés, államháztartási egyensúly) alapján mutatja be a szerző a kormányzó liberalizmus dilemmáit. Az utolsó rész a pártosodás 1875 utáni dimenzióival foglalkozik, mint a Jobboldali Ellenzék útja az "elvpárttól" a "személyi párttig" és Apponyi Albert pályája a "mérsékelt" konzervativizmustól a nemzeti radikalizmusig.